Ezeket a szavakat és helyzeteket gyűlölik az újságírók

img

Ezeket a szavakat és helyzeteket gyűlölik az újságírók

Még februárban készítettünk egy cuki kis felmérést, ami egészen innovatívan, mondhatnám úgy is, hogy egyedülálló módon közelíti meg a sajtó és a pr-esek kapcsolatát. Mindjárt el is mondom, hogy az előző mondatban 3 olyan szó szerepelt, amit a kutatás alapján az újságírók gyűlölnek. Hogy melyek ezek, azokat az alábbi blogbejegyzés mellett a napokban elkészült Bullshit Filter app segítségével is kiderítheted.

Egyáltalán nem szerencsés például egy sajtóanyagban vagy vállalati weboldalon leírni a leginnovatívabb szót, mert az újságírók többsége hidegrázást kap. A nem trendi szavak közé – az iménti jelzőt is beleértve – tartozik még az egyedülálló, a piacvezető, az exkluzív és tulajdonképpen a legtöbb felsőfokban használt kifejezés. Külön kategóriát képeznek a sajtóanyagok eljuttatásakor használt szófordulatok, melyek közül a leggyakoribb melléfogásnak az „azonnali közlésre”, valamint „szíves felhasználásra” kifejezések számítanak. Kutatásunkból arra is fény derült, hogy a többség ugyanakkor nem bánja, hogy a kapcsolatfelvétel során a pr-es „Kedves kolléga” címmel köszönti az újságírót, bár ennél nyilvánvalóan jobb választás a személyes megszólítás.

A legnagyobb bakit akkor követheted el, ha angolból tükörfordítással veszel át egy, a hazai piacon nem túl releváns sajtóanyagot, és azt pdf-ben küldöd ki. Ezenkívül sok újságíró nem kedveli az erőszakosságot („mikor hozzák már le”, „miért nem hozták le”), nem szeretik ugyanazt az anyagot többször megkapni, valamint azt sem viselik jól, ha az ügynökségek és cégek ingyen reklámozási lehetőségnek gondolják ezt a csatornát, illetve bújtatott marketingre használják.

Kérem, ezzel ne hívjanak!

Az újságírók naponta tucatnyi hívást kapnak a pr stáboktól, ezek között vannak olyanok, melyek szerintük is normálisak, az együttműködés részét képezik, s akadnak persze olyanok is, melyeket szívesen elkerülnének. Az előbbi kategóriába tartoznak például a sajtótájékoztatóra való invitációk, de a jogos helyreigazítás kapcsán érkező hívások is. Ha viszont azzal csörgeted meg az újságírót, hogy miért maradt ki a céged egy összeállításból, netán azzal, hogy miért nem született szerkesztőségi cikk egy korábban küldött anyagodból, nagy valószínűséggel olyat cselekszel, amit a szerkesztőségek többsége nehezen tolerál. A zaklatásnak sokszor azért sincs értelme, mert a sajtó munkatársai gyakran spájzolnak anyagot: sajtókutatásunk szerint 4 újságíróból 3 rendszeresen tesz félre közleményeket, illetve egyéb pr-forrásból érkező információkat, hogy azokat később felhasználja.

Segítőkész, gyors, rugalmas

A jó pr-es legfontosabb tulajdonságai az újságírók szerint egyébként a segítőkészség, a gyorsaság, a rugalmasság, a kreativitás, az elérhetőség, és nem utolsó sorban a kedvesség. Sokan külön megemlítették, hogy a legjobb pr-es az, aki korábban újságíró volt, hiszen így tudja igazán, mi kell a területen dolgozóknak (mit is mondhatnék, nálunk több „kiugrott kolléga” dolgozik). Végezetül álljon itt az a TOP 10 szó, ami nagy valószínűséggel kiveri a biztosítékot, a kutatásban feltárt kerülendő szavak teljes listája az egyénileg is bővíthető Bullshit Filter appban található. Ezzel a kis alkalmazással bárki tesztelheti egy anyag újságíróbarát voltát.

1. leg (eredményesebb, innovatívabb, ismertebb, jobb, népszerűbb, újabb)

2. kerül(t) sor(ra)/megrendezésre

3. egyedülálló

4. innovatív

5. trendi

6. piacvezető

7. celeb

8. vezető (szállítója, megoldása, szolgáltatása)

9. exkluzív

10. forradalmi

 

ps.: Nemrégiben egy, a tartalmat fókuszba helyező workshopon megemlítettem a kutatást, s annak eredményeit a hallgatóság előtt azzal a szándékkal, hogy a content marketing egyik lényeges elemére felhívjam a figyelmet: azt a nyelvezetet kell „beszélned”, amit a célcsoport kedvel, elfogad, különben nem fogsz eredményeket elérni. Ekkor valaki a hallgatóságból közbeszólt, hogy „az újságíróknak nincs más feladata, csak lehozni a mi anyagainkat”. Ez az a mondat, amivel a kutatás előtt sem igazán tudtam azonosulni, már csak azért sem, mert hosszú éveken át, főszerkesztőként én is szenvedő alanya voltam a rossz péernek.